Egyik kedvenc visszajelzésem Cintiától, ami tökéletesen leírja, hogy hogyan kellene mindnyájunknak éreznünk magunkat.

"Ez a 3. hete, hogy így csinálom. A súlyom nem változott, de a testösszetételem nagyon is.  Talán 3-4 napig voltam fáradékonyabb az elején, enyhén fájt a fejem, rosszul ment az edzés. Aztán ahogy kezdett átállni a szervezetem, a közérzetem is javult, szerintem utoljára valamikor általános iskolás koromban éreztem hasonlóan magam. :O Imádom, hogy evés után nincs hiányérzetem, nem érzek csalódottságot, mint egy "csirkerizstől". Nem kell fél órát szenvednem, mire a szervezetem felfogja, hogy evett és lenyugszik. Nem tör rám soha pánikszerűen az éhség, csak úgy repül az idő bármit is csinálok. Bele tudok merülni a tanulásba, olvasásba, másokkal való társalgásba anélkül, hogy az órámat nézném idegesen, hogy mikor ehetek már. Most vettem észre, hogy a gondolataimnak mekkora részét elfoglalta eddig az evésen, kaján való agyalás, és elvette más fontos dolgokról a figyelmet. :/ Most teljesen más aspektusból tudok megközelíteni egy csomó engem érintő dolgot, "kiszínesedett" a világ, anya azt hiszi szerelmes vagyok. :D Fizikailag is sokkal erősebbnek érzem magam, nagyobb súlyokkal tudok dolgozni, később fáradok. Nem érzem azt edzés után, mintha agyonütöttek volna, folyton mozoghatnékom van. A nap folyamán is minden mozdulatom lendületes, szinte vigyáznom kell, hogy nehogy összetörjek valamit. :D"​